2. fejezet: Első üzenet

*Nina sz. sz.*

Akárhogy próbáltuk kinyitni, nem sikerült. A hangok erősebbek lettek és a szél, ami nem tudom, hogy itt mégis mit akar, feltámadt.Repkedtek a papírok és a por. Bepánikoltunk. Szerencsére találékony vagyok, ezért Lorit egy nagy szekrény felé rángattam. Üres volt, így belebújhattunk... Jött a következő gond. Elfelejtettem a zseblámpát. Nem foglalkoztam vele, csak bebújtam a szekrénybe. 

- Most mi lesz? - suttog Lori.

- Itt öregszünk meg. - nevettem fel keservesen, majd amikor lépteket hallottunk, bekussoltam. Most tuti meghalunk, a hülye kíváncsiságom miatt. Rohadjak meg. A léptek hangosabbak lettek. Már nagyon közel voltak. Éreztem, hogy Lori sikítani fog, így kezeimet a szájára tapasztottam. Ez a valami baszott erős lehet, mert rángatni kezdte a szekrényt. A kezeimen éreztem Lori patakokban folyó könnyeit. Én még nem sírtam, tartom magam. nem sokkal ezután abbahagyta ez az "izé" a szekrény rángatását, mert biztos beleunt. A távolodó lépteket hallva megbátorodtam és résnyire nyitottam a szekrény ajtaját. 

- Mit csinálsz? Hülye vagy? - suttog Lori.

- Nyugi, csak kinyúlok a zseblámpáért, vagy örökre itt akarsz rohadni? - kérdem mire szinte "hallottam", hogy bólint. Óvatosan dugtam ki a kezem a résnyire nyitott ajtón. Kotorásztam a lámpa után, de ekkor valami megharapta az alkaromat... Kiugrottam a szekrényből és egy fekete macskát pillantottam meg, majd lenéztem a vérző, zseblámpát tartó kezemre.

- Mi a franc ez? - horkanok fel, majd próbáltam elszorítani a vérzést.

- Ez Franciska macskája Bloody. Tudom! Elfelejtettem szólni. - mondja Lori és az ölébe kapta a macskát.

- Fúj, ez undi. - húzom el a számat. Nem szeretem a macskákat. Sőt! Utálom őket, és ők sem szívlelnek engem...
- Én imádom! - nyávog Lori, mire már a hányinger kerülget. Bezzeg most már nem bőg.
- Te. Nina. Nézd csak! Mi az? - mutogat egy fekete rózsára, ami mellett egy papírfecni hevert.

 Odamentem és elolvastam hangosan.

,, A kis boszinak a házában,

A szekrénynek a hátán van."

- Mi a franc? - röhögök fel, mert még rímelt is.

- Valaki nagyon költői! - nevet Lori is.

- De ki az a ,,kis boszi"?- kérdem, mire ,,felmordult" a macska. - Kuss! - kiálltok rá. Élezni kezdte a körmeit, és támadni akart, de Lori lefogta. 

- Hülye macska! - pampogok és fel-alá kezdtem járkálni, mint aki gondolkozik.

- Hát, drága Nina, az előző kérdésedre válaszolva, valószínű, hogy én, vagy te lehetünk a ,,kis boszi". Tehát, nálunk és nálatok kell megnézni a szekrény hátulját. Vagy mit...

- Szerinted, majd követni fogom ezeket a rohadt nyom féléket? Hülye vagy? Most is majdnem meghaltunk! Idióta! Még csak 16 évesek vagyunk. Én még nem akarok meghalni! - rivallok Lorira

- Akkor mi lesz a papírkával? 

- Haza viszem és elégetem. - válaszolok

- Mivel?

- Tűzzel, hülye gyerek! - ordibálok rá megint. Persze ő nem hibás, csak már az én idegszálaim is elszakadtak..

*********************************************************************************

Már átléptük a 150 megtekintés, amit nagyon szeretnénk megköszönni nektek :) <3 Reméljük tetszik ez a rész is. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, ezért szívesen látnánk kommenteket :)

Big Hug : Cherry & Szasza