A szobákat összekötő folyosón hirtelen Lori megtorpant előttem, aminek köszönhetően neki vágódtam.
- Bazd meg! - szitkozódok.
- Hallod? - kérdi, majd folytatja - Eskü, hogy matatást hallottam fentről!
- Van padlásotok? - horkanok fel, mivel ezt az infót eddig nem volt szerencsém megtudni.
- Eddig úgy tudtam, hogy nincs, de mióta apa összeköltözött ezzel a pióca Franciskával egy csomó új dolgot mesélt a házunkról.Amiben a padlás is benne volt. - oktat Lori.
- Hol van a feljáró? - kérdem.
- Itt felettünk - mutat felfelé Roli. - De ugye nem gondolod, hogy oda fel akarsz menni?
*Lori sz.sz. *
- Dehogynem! - kiált fel az őrült barátnőm. Szereti beleütni az orrát mindenbe.Főleg a félelmetes dolgokba.
- Én ebbe nem megyek bele - emeli fel a mindkét kezét Roli.
- Ha nem, akkor nem! - rázza a fejét Nina. - Lori, te jössz, vagy esetleg túl beszari vagy?
- Megyek! - bátorodok fel, de lehet, hogy ezt mér megfogom bánni...
- Kell egy létra. - folytatja Nina, majd pár perc múlva egy létrával jött elő.
- Kell egy zseblámpa is, nem gondolod? - vágok közbe és gyorsan előkerestem egy erős fényű lámpát.
- Mehetünk? - kérdi, mire csak bólintottam. Nina gyorsan felpattant a létrára és lenyitotta a padlásfeljáró koszos ajtaját.A fény lassan szökött be a fekete térbe, alig látni bármit is...
*Nina sz. sz. *
Óvatosan dugtam be a fejem a padlásra. Annyi por van itt, hogy az már fáj. Lassan feltápászkodtam, így már totálisan nem láttam semmit. Fent voltam a padláson, de Lori sehol.
- Gyere már! Ne akard, hogy én adjak bátorító lökést. - kiabálok le neki, de lehet, hogy nem kellett volna. Hirtelen hallottam egy csattanást. Olyan volt, mintha, legalább egy egész szekrény felborult volna.
- Lori, Hozd azt a rohadt zseblámpát, mert komolyan kinyírlak! - rivallok rá, mikor már én is félelem közelben voltam. Nem láttam semmit. - Nem kell feljönnöd, csak add ide a lámpát! - szólok neki megint, amikor végre megláttam a barátnőm fejét.
- Jövök már! - mászik fel teljesen, majd a kezembe nyomta a zseblámpát.
- Miért pont én vigyem? - akadékoskodok, de Lori mit sem figyelve rám "felcsukta" a padlásfeljárót.
- Baszd ki, ezt most miért kellett? Még véletlen láttunk volna valamit? - oltogatom tovább, több-kevesebb sikerrel.Folyamatosan piszkáljuk egymást. Már az oviban így ismerkedtünk meg. Én beszóltam neki, ő meg nyakon taszított a homokozó lapátjávál. Mindketten "büntibe" kerültünk, ahol volt időnk beszélgetni. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
- Nina, indulhatnánk valamerre? - bökdösi az oldalamat Lori. - Te akartál feljönni!
- Jól van na. - ezzel felkapcsoltam a lámpát. Így sem láttunk sokkal többet, de egy fokkal jobb.
- Merre menjünk? - teszem fel az egyszerű kérdést, de Lorinak nem volt ideje erre válaszolni.
- Basszus, Nina, mindegy merre, csak ne arra! - mutat egy polcra, amire rávilágítottam.
- Miért?
- Valami árnyék szerű szar ment ott!
- Ne ess pánikba! Mi vagyunk azok. - nyugtatom, habár még magam sem vagyok nyugodt.Nem mi voltunk azok...
- Oké, oké, nincs pánik! - pampog mellettem, mire elindultam jobbra. Óriás ez a hely. Hirtelen le esett a polcról egy doboz, aminek köszönhetően, még én is összerezzentem. Lori már majdnem sikított. Semmi pánik, nyugi van az árnyék, amit az előbb a drága barátnőm látott, követett minket.
- ,, Fussatok!!! Ne maradjatok itt! Tűnjetek el! Tűnés innen! Kotródjatok!" - hallatszott a hátunk mögül, mi pedig eleget téve a ,,kedves" kérésnek sikoltozva futottunk a kijárat felé. Egy gond volt... Lori túl alaposan felcsukta a padlás ajtaját.. Nem nyílik..
*********************************************************************************
Próbálkozunk valami elfogadhatót írni, amire reméljük kíváncsiak vagytok. :)
BigHug: Cherry & Szasza
